Szeretettel üdvözlöm az oldalon!
Knolmár Marica/Shantima vagyok. A közösségekben, és a személyes foglalkozásaimban az egyéni életem, és szellemi Utam tapasztalatai vezetnek. Megtapasztalva, megélve eddigi (és előző...) életem mélységeit az önzetlen szeretet csiszolt, súrolt, dörzsölt évtizedeken át ez idáig, és még tovább...
Tapasztalatom szerint e kapcsolódás őrölte fájdalom része az Útnak, mely nem maradhat figyelmen kívül, hiszen rávilágít arra az elfeledett leckénkre, hogy az önmagunk mély elfogadása érdekében bátrabban őszintének lennünk saját magunkkal valódi szükségletünk. Számos emberi problémát, konfliktust ismerünk, melyek meglátásom szerint küzdelemben tartanak bennünket, (észrevétlenül is akár!...) így szorítva háttérbe az őszinte szembenézést a probléma gyökerével. Megtanultunk küzdeni, harcolni...
Azonban az, hogy ezzel bizony félre vezettek bennünket, és hogy ki is az... és mi az valójában, ami ellen küzdünk, rejtve marad előttünk a vélt ellenséget elpusztitani akaró játszmáink tükrei mögött addig, míg nem szakítunk ragaszkodó felejtésünk álmával.
Annyira elfoglal bennünket a tükröket megsemmisítő akarnokságunk, hogy védelem gyanánt, még kemény páncélt is növesztünk ... Ez a páncél azonban védelem helyett, csak még több sebet okoz nekünk/másoknak... és elfáradunk, kimerülünk, időhiányban, aggodalmakban, szorongásban, testi/ érzelmi fájdalmakban, vagy élethelyzeti válságban örvénylünk kiszolgáltatva a rajtunk uralkodó hatalmaskodó erők kedvére. Mégis nem lehetünk eléggé hálásak ezért az ébredő folyamatunkért, hiszen a fájdalmaink, és sebeink sötétjében tanuljuk meg őszintén látni a mások, és a világ tükrében az önmagunkkal vívott démoni csatáinkat, melyeknek tisztuló látásunk erejében véget vethetünk, felragyogtatva szívünkben a szent, égi küldetésünket:
A Békét önmagunkkal mindenki = a Mindenség javára.
